Az esküvőm előtt is elgondolkodtatott, hogy vajon miért rendelnek nők olyan esküvői tortát (ez szinte kivétel nélkül a nők feladatkörébe tartozik) amin a kis férfifigura menekülni próbál az oltár elől, és a nőfigura a grabancánál/hajánál/fülénél/lábánál fogva rángatja vissza a torta tetejére. Ugyanígy gondolkoztam az olyan eljegyzési tortákon, amiket szintén a menyecskék rendeltek/készítettek kedves férjjelöltjüknek, amin ilyen idézetek vannak: 

"Legény voltam mostanáig, 

Papucs lettem mindhalálig." 

Nem megalázó ez? Mintha csak a nő akarná a házasságot, a családalapítást, a férfiak meg grumpy arckifejezéssel és látványos szenvedéssel fogadják az egészet, de belemennek. Ha nem akarják, miért csinálják? Hát kötelező ez, kérdem én? Ha az én vőlegényem ezt csinálta volna, biztos nem mentem volna hozzá. Engem ne úgy vegyenek el, hogy közben fancsali arcot vágnak és vállalják a papucslétet. Én nem akarok elnyomni senkit. És itt a röhej az egészben... a még mindig férfifölényben bővelkedő társadalomban találtunk egy olyan intézményt, ahol a nők elnyomják, papucslétre kárhoztatják a férfiakat! Hogy lehet ez vajon? És ki/miért találja ezt viccesnek? Miért poén formában jelennek meg ezek a kérdések? 

Azt gondolom, hogy ez is a genderkülönbségek objektivációjához vezethető vissza. A magyar társadalomban - és a legtöbb társadalomban - a család a nő princípiuma, mintha a férfiaknak semmi köze nem lenne hozzá. A szabadlelkű férfiak számára a házasság és család pedig egy ketrec, anyagi csőd (ami a "ha van csajom üres a tárcám" poénok egyik eredője is). Ez szinte biztosan nem tudatos, hanem társadalmilag kódolt viselkedés, éppen ezért gondolom, hogy valaki viccesnek találja ezeket. Én szerintem ez férfiakra és nőkre nézve is kifejezetten bántó, és káros a család intézményére is. Itt van pár remek példa a vicces sovinizmusra: 

Szeretlek Magyarország: Ez a különbség a szingli és a foglalt pasik között - akit érdekel a linkre kattintva az egész szupervicces gyűjteményt megnézheti