Először is elnézést kérek, hogy ennyi gender posztot nyomok ide, nem ez volt az eredeti tervem erre a blogra, de ha már így alakult, egye fene. 

A modern feminizmussal és az azzal kapcsolatos problémákkal szeretnék foglalkozni. Ma olvastam Gumiszoba Romantikus erőszak című cikkét (itt), és egyrészt örültem, hogy valaki ilyen szépen összeszedte, amit erről gondolok, másrészt viszont rájöttem valami másra is. Arra, hogy még ebben a nagyon okos posztban is valahogy ott érzem a ki nem mondott hibáztatást, mintha a férfiak tehetnének arról, hogy a társadalomban az a rend szilárdult meg, hogy a férfiak erőszakosak, és ez a szerelemben is a lehető legtermészetesebb. Én egyetértek azzal, hogy ez rossz, és azzal is, hogy ezen változtatni kellene, azzal viszont nem, hogy emiatt az akár agresszív férfiakat hibáztassuk. (elnézést a cikkírótól, hogyha ez nem állt szándékában, én mégis így éreztem). 

A genderkülönbségek és a női-férfi viselkedés társadalmi szinten kódolt. Ahogy Bourdieu is írja Férfiuralom című könyvében: A férfiuralom tényleges egyetemessége gyakorlatilag lehetetlenné teszi a természetesség látszatának lerombolását, lehetetlenné teszi azt a relativizálást, amelyet csaknem mindig előidéz a különféle életformák találkozása. (A férfiuralom kifejezést hovatovább én kicsit túlzásnak tartom). A szerző szerint ez egy olyan uralmi fajta, aminek nincs szüksége semmilyen igazolásra, hiszen benne él a közmondásokban, szólásokban, versekben, az agyagedényeket díszítő rajzokban, a ház és a szántóföld szembenállásában, az idő megszervezésében, és minden testhelyzetben, viselkedésmódban, a testtartással kapcsolatos technikákban. 

Tehát a férfi és női oppozíció objektivált formában jelen van a társadalmi világban, beépítve a habitusba. Észlelési-  gondolkodási- és cselekvési kategóriák rendszereként működik, így az egyének számára ritkán válik láthatóvá. 

Ennek a eredménye nemcsak a férfiak agresszív, sokszor lenéző vagy elnyomó magatartása, hanem a nők elfogadó viselkedése is. Főleg Magyarországon - ami nemzetközi összehasonlításban (még Közép-Európában is) egy erősen tradicionális nemi szerepeket preferáló ország - a nők természetesnek, kívánatosnak tartják a tradicionális gender oppozíciót, így elvárják, hogy a férfi aktív, agresszív, családfenntartó legyen, cserébe "boldogan" vállalják a karrierlehetőségektől mentes napi munkát, gyermeknevelést, és háztartási kötelességeket. Persze ez nem mindenkire igaz, de sok családra igen. 

Azt gondolom, hogy éppen emiatt nem lehet és nem is szabad a férfiakra tolni a terhet, amiért agresszívak, féltékenyek stb. Azt gondolom, hogy ez sokszor pont a nők által elvárt viselkedés, mert a társadalom ezt tanítja nekünk kicsi korunk óta (ahogy Gumiszoba ezt helyesen fel is ismerte). Azt hiszem, a legjobb megoldás az lenne, hogyha tudatosítani tudnánk ezeket a társadalmi hatásokat, amik tudattalanul befolyásolják elvárásainkat és viselkedésünket, és így biztos vagyok benne, hogy saját szerződéseinkre tudnánk váltani az esetleg nem megfelelő, de adottnak tekintett társadalmi szerződéseket.