Mivel több mint egy éve aktívan elkezdtem játékfejlesztéssel foglalkozni, gondoltam ebben a témában is indítok bejegyzéssorozatot. 

Az első játék, amiről írni szeretnék, az a Firewatch. 

Rövid játékról van szó, körülbelül 3 óra volt, amíg végigjátszottam. Sok jót és rosszat tudnék mondani a játékról - szívesen kifejtem a véleményem, ha valakit érdekel - de itt most a gender oldalról szeretnék pár szót írni inkább. 

Nagyon tetszett, ahogy a játék kezelte a gender szerepeket. Eleve, senkinek a testét nem látjuk a játékban (csak Henry-t látjuk egyszer-kétszer lerajzolva, illetve miközben mászkálunk, látjuk a kurta lábait, és tömzsi karjait). Épp ezért, a játékvilágban olyan jól ismert szólamokat egy huszárvágással el lehet intézni a Firewatch esetében. Nem lehet arról beszélni, hogy a női karakterek csak azért kerültek be a játékba, hogy eye-candy szerepük legyen, hogy nagy mellekkel bikini-páncélban feszítsenek. Nem, ugyanis egy nőt sem látunk (legalábbis közelről nem). 

A játék elején megismerjük a főszereplő, Henry előtörténetét. Megtudjuk, hogy részegen megismerkedett egy lánnyal, aki aztán a felesége lett. Boldogan éltek, amíg 41 évesen Julia el nem kezdett leépülni. Végül már semmire sem emlékezett, és a játékos döntése alapján vagy rokonok, vagy egy otthon ápolására szorul. Henry nem igazán tud mit kezdeni a történtekkel, így gondolja elmenekül: elfogad egy állást a semmi közepén lévő hatalmas nemzeti parkban. Innen indul a játék. 

Innentől Henry nagyjából senkivel sem találkozik, leginkább rádión kommunikál felettesével, Delilah-val. A nő mindent megtestesít, ami egy modern nőképben benne van: szarkasztikus humora van (néha nagyon béna szóviccekkel), ő Henry felettese, nem veti meg az italt, intelligens, mégis alapvetően kedves és törődő. Henry is törődik a nővel, az ott töltött hónapok alatt sok személyes történetet megosztanak egymással. Kiderül, hogy Delilah is elmenekült az előző élete elől. Kiderül egy csomó minden mindkét szereplő személyiségéről. Ahogy a kötelékük egyre szorosabb lesz, úgy gyarapodnak a fura történések is a többhektárnyi területen... 

Ami különösen dícséretes a játékban gender szempontból, az az, hogy mind Henry, mind Delilah elsősorban emberek, nem pedig nők vagy férfiak. Henry is gyengéd és aggódó időnként, Delilah is mérges és parancsoló néha. És igen, Delilah néha bizony túl sok tequilát iszik, és nem rest káromkodni, vagy szexuális utalásokat tenni. De egyáltalán nem erőltetett egyik karakter sem, gyönyörűen mutatja be a játék emberségüket, és a karakterjegyeiket az alapján, hogyan reagálnak egy-egy történésre. Külön tetszik az, hogy a játékos Henryt saját elképzelése alapján formálhatja meg: a férfi reakciói a körülményekre nagyban függnek a játékostól. Így még nőként sem jelentett soha problémát az, hogy belehelyezkedjek Henry nézőpontjába, hogy átérezzem egy házas férfi tragédiáját, aki épp elveszti a feleségét, és érzelmi mankóként Delilah-t használja. Persze a nővel sincs ez másképp, ő is ugyanannyira használja Henry-t saját, önző érzelmi igényeinek kielégítésére, és tökéletesen működik a kapcsolatuk a játékos szemszögéből is. 

Külön dícséretesnek találtam azt, hogy át tudták adni a kínos érzést, amikor Henry két meztelen tinilánnyal találkozik (csak nagyon messziről, kiabálva beszélgetünk a lányokkal, tehát őket sem látjuk soha). Ugyan mi, játékosok választhatjuk ki, hogy Henry hogyan próbálja rávenni a lányokat a visszafogottabb bulizásra, mégis tökéletesen átérezhető a felnőtt ember kínos tehetetlensége egy ilyen helyzetben. Főleg akkor, amikor a lányok perverz leskelődőnek nevezik azt, akinek az a feladata, hogy felkeresse és figyelmeztesse a rendbontókat. Pedig Henrynek egyedül ez volt a szándéka, a háta közepére kívánta azt, hogy emberekkel találkozzon. 

Egy szó mint száz, mindenkinek ajánlom a játékot annak ellenére, hogy ért néhány csalódás a játék közben. Ez azonban eltörpül a csomó fantasztikus dolog mellett, amit tapasztalhattam ez alatt a kicsit több, mint három óra alatt.